3. nap, Csatlós 1. rész

Reggel hangos lövöldözésre és ordibálásra keltem. Kinéztem a kamra ablakán és láttam, hogy két nagydarab ember lő egymásra. Hosszasan néztem őket, amikor eszembe jutott mit ígértem tegnap este Henrynek. A kamra ablakából tisztán rá lehetett látni Henry kocsmájára. Ott állt előtte egy fehér ló és egy óriás fülű szamár. Egyből felismertem őket Scott Woods lova és Bob Clark szamara volt. Elindultam a kocsma felé, kicsit siettem, mert gyorsan túl akartam lenni a horgászaton.

*

A csapos kijött elém egy nagy horgászbottal és mondta, hogy siessek. Az istállóból kihozott nekem egy quarter lovat. A városból kifelé menet még megbámultam a lövöldözőket és azon gondolkoztam, hogy egyszer én is ilyen leszek. Egész odafelé úton ez járt az eszemben.

*

Visszafelé, már az a vak öregember járt az eszemben, aki ki akarta űzni a gonoszt belőlem a tó mellett. Nem hiszek az ilyesmiben, de azért kicsit megijesztett. Egyáltalán honnan tudta a nevem, és azt hogy én vagyok az?

*

Amikor beléptem a kocsmába Walker nagyon ideges volt. Azt mondta dobjam le a halakat és siessek a táborba. A kezembe nyomott egy sörétes puskát és szinte már ordítva mondta, hogy vigyem magammal a lovat is.

Tudtam, hogy valami nincs rendben, Henryt egy nyugodt és kedves emberként ismertem meg, de most szinte ellentéte volt önmagának.

*

Közeledtem a táborhoz. Már távolról láttam, hogy égnek a sátrak. A lovat otthagytam, hogy ne csapjon zajt. Halkan közeledtem a tábor felé. A hely romokban hevert a lovak és a szamarak sehol, a sátrak porig égtek, az emberek a földön feküdtek. Megláttam a földön Scott Woodst. Odarohantam hozzá. Lassan felemelte a fejét, és megszólalt:

- Serpent, Ccs… Csatlós és a bandája ttt… tette ezt velünk. Aazt nem tudom, miért, ddd… de kérlek, hhallgass arra az öregemberre a tónál, és nne keresd meg őket, még ne, egyedül nem szállhatsz ssz… embe velü…

A szeme lassan becsukódott, és a fejét is letette.

...

2. nap

Másnap reggel korán keltem. Lementem a kocsmába, de még csak Maria Roalstad volt ott. Maria táncos lány és kisegítő Henry kocsmájában. Roalstad hangosan köszönt, és mondta, hogy várjam meg Henryt, mert szeretne velem beszélni. A tulajdonos nemsokára meg is érkezett, egyből odaléptem hozzá, remélve, hogy újabb megbízást kapok. Követtem egészen a pultig, ott megállt és törögetni kezdte azt, és közben motyogott valamit Mariaról meg a takarításról. Amikor befejezte töltött nekem egy sört és azt mondta:

- Üdv Todd, hát visszatértél. Éppen nagy problémám van. Elfogyott a dohányom, és sürgősen újra volna szükségem. Amíg a kocsma nyitva van, nem szabadulok innen. Kérlek, hozz nekem pár dohánylevelet az ültetvényről.

Kicsit csalódtam, nem ilyet vártam, de a munka az munka. Megkértem Bob Clarkot, hogy vigyen ki a legközelebbi ültetvényhez.

*

A várostól nem messze volt egy óriási ültetvény, rengeteg ember dolgozott ott kint, így legalább nem volt feltűnő, hogy egy párat zsebre teszek. Miközben szedtem a leveleket a földön megpillantottam egy dollárt. Lehajoltam érte és becsúsztattam a zsebembe. Út közben számolgattam a pénzem, és akárhányszor számoltam át, mindig 50 dollárral kevesebb jött ki, mint amennyinek lennie kellet volna.

*

Dühösen sétáltam be a kocsmába, Henry már az ajtóban várt. A kezébe nyomtam a leveleket, és leültem a pulthoz. A csapos látta rajtam, hogy dühös vagyok, és megkérdezte, hogy mi a bajom. Erre azt feleltem, hogy valaki meglopott. Henry elővett 50 dollárt, és azt mondta, hogy amikor felkeltél kiszóródott a zsebedből, mire észrevettem, már elindultatok Bobbal.  Utána még átnyújtott 5 dollárt a dohányért. Már szinte mindenki felkelt, amikor Scott Woods az istállóból hangosan ordibálta, hogy indulás. Úgy döntöttem, hogy én még maradok és keresek magamnak valami munkát. Odamentem Henryhez és megkérdeztem, hogy nincs-e még valami munkája a számomra. 

- A varjak idén is sok gondot okoznak. Kergesd el őket a földekről! Itt egy térkép, pirossal be van ikszelve, a föld ahova menned kell.   - mondta és átnyújtott egy térképet.

*

Nem volt olyan messze, ezért úgy döntöttem, hogy gyalog megyek ki. 10 perc alatt kiértem, de egész nap hajkurásztam a madarakat. Nagyon elfáradtam. Este kijött a tulajdonos a földre a kezembe nyomott 7 dollárt és megköszönte a munkám.

*

 22 óra felé értem vissza a városba. A kocsmában még világos volt, gondoltam még bemegyek. Walker szerintem engem várt, mert amint beléptem odasietett hozzám.

- Most vettem észre, hogy a halaim megromlottak. Sürgősen frissre lenne szükségem. Nem tudnál elmenni a folyóhoz és fogni nekem pár pisztrángot? Persze fizetnék érte 10 dollárt. Sajnos nem tudok többet, mert kevés volt a mai bevétel.

- Most? Nem lenne jó reggel? - kérdeztem mogorván.

- Rendben. - mondta boldogan.

Fáradtan sétáltam el a hotelba kifizettem a 10 dollárt és lefeküdtem a kamrába.

1. nap

Üdvözlök mindenkit Todd Jackson vagyok, de a barátaim csak Serpent Stingnek hívnak, ami kígyó fullánkot jelent. Igaz elég furcsa név, de majd később elmesélem, miért lett ez a nevem.

Ma lettem hivatalosan is fejvadász. Éppen a táborban ültem a tűz mellet, amikor odalépett hozzám Scott Woods a csapat legöregebb tagja, és megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem velük tartani a legközelebbi városba estére szállást keresni?

Mivel még nincs nyergesállatom, csak egy szürke rongyom, egy kopott cipőm, meg egy szakadt nadrágom és 200 dollárom volt , ezért Bob Clark vitt el a szamarán.

*

Az út kicsit hosszúnak tűnt a szamár hátán. A város kapujára nagy, díszes betűkkel volt kiírva, hogy . Az első utunk a kocsmába vezetett. A pult mögött Henry Walker, a Kocsma tulajdonosa és csaposa állt. Kicsit pocakos, 50 körüli férfi. Feltűnő volt, hogy az egész testét kis hegek fedik. Főleg a kezei jelezték, hogy kalandos múltja lehetett. Leültünk a pulthoz, Scott odaszólt a csaposnak, hogy a szokásosat kéritek. Henry Walker arca barátságos volt, hangja pedig megnyugtató. Henry mindenki elé odarakott egy korsó sört. Amikor indulni készülünk a csapos odaszólt nekem:

- Még nem láttalak itt. Nem akarsz pár dollárt keresni? A pókerasztalnál ülő embert hamis Johnnak is hívják. Rossz csaló. Épp az előbb húzott ki egy ászt az ingujjából. Az én kocsmámban nincsen hamiskártyázás. Dobd ki innen. Adok érte 5 dollárt!

A pénznek és a bunyónak egyaránt örültem. Odamentem az asztalhoz és visszakézből lekevertem neki egy nagy pofont. Leborult a székről nagy nehezen feltápászkodott, és kirohant a kocsmából.

Büszkén mentem vissza Henryhez.

- Köszönöm! Itt az 5 dollárod.

Scott odaszólt nekem, hogy ideje indulni a hotelba.

*

A hotel 2 szintes óriási épület volt. Az épület előtti táblán olvasgattam az árakat:

Kamra: $10

Hálószoba: $40

Vendégszoba: $90

Apartman: $160

Luxus apartman: $250

Úgy gondoltam, hogy minden költenék 100 dollárokat szobákra, ha a kamrában is kényelmesen tudok aludni. A csapat többsége is itt szállt meg éjszakára, de néhányan a táborban maradtak.